A Goth sikeresen megérkezett Magyarországra

A 60-as 70-es évek rock, a 80-as évek szintipop, és a 90-es évek technomániája után újabb külföldről átvett stílus eresztett gyökeret hazánkban. A Goth megérkezett!
A ködös albionban csatangoló bátor magyar fiatal felfedezők megcsodálhatták már az angolszász országban immáron több mint 10 éves múltra visszatekintő, utcán is viselhető extravagáns, divatos, különös ruhakollekciókat, melyek egy bizarr, félelmet keltő középkori stílusú, vámpíros-barbáros szerepjátékokkal azonosuló felnövekvő nemzedék elengedhetetlen önmeghatározási kellékei. A rajongók között a hosszú haj, láncok, csatok, valóságtól elrugaszkodott eszmék, a művelt embereket meg-megmosolyogató, de igen részletesen kidolgozott fantáziavilág jellemző. Hazánkban talán a legnagyobb utcai Goth buli 2006. november 4.-én várható, mikor is a hagyományteremtő, nem ritkán vandálkodással párosuló szubkultúra számos tagja zenés, lakodalmas, magyar népzenei és amerikai rockmuzsika ötvözte zenei aláfestéssel, egész estés utcai pogózással ünnepel. Mindenkit szeretettel várunk, a rendezvény területére - egyszerű nézőként, szervezőként, vagy randalírozó huligánként - ahogy a fotón látható népszerű pólófeliratok is alátámasztják - sem belépő, sem alapszintű helyesírási követelmény nem szükséges.

A békés tüntető

Dacára a sok kritikának, ami a tüntetések békés jellegét éri, számtalan pozitív, felszabadult, békés tüntetővel találkozni. Róbert egy közülük. "Csak egy dologban voltam biztos: Ott a helyem" - válaszolta kérdésünkre S. Róbert, budapesti lakos. "Felöltöztem, befűztem a cipőm, megragadtam a zászlót, és azonnal indultam. Nem voltam még tüntetésen ezelőtt, izgatott voltam, tudtam, hogy az este nagy élmény lesz mindannyiunk számára. De ilyesmire nem számítottam. Az életem örökre megváltozott." - sokunk érzett hasonlóan a forradalom évfordulójának estéjén, Róbert szavai bármelyikünk érzéseit egyszerűen, közérthetően tolmácsolják. "Aztán lent, a tömegben, a lökdösődés közben, ahogy vidáman, erősen kiáltottuk: Ria, ria, Hungária! - hisz ki ne ismerné ezeket a dalokat - sok ember közé sodródtam, és bár nem volt hideg, mégis jól esett a sok körülöttem súrlódó ember testéből sugárzó melegség. Akkor vettem észre, hogy merevedésem van." - folytatta beszámolóját Róbert. "Soha nem éreztem még ilyet, és bár a többiekkel kiabáltam, éreztem, ez az este többet tartogat számomra. Magam köré tekertem a zászlót, óvatosan benyúltam a nadrágomba, és ott, a tömeg közepén, ahogy együtt skandáltam a tömeggel, az alapritmus lüktetésére egy sima, egy fordított.... Mond-jon-le! Mond-jon-le! Üvöltöttük egyszerre, és akkor, nem bírtam tovább, és elmentem. Remélem sok hasonló rendezvény lesz még a közeljövőben, soha nem éreztem magam még ennyire felszabadultnak, ennyire boldognak ennyi honfitársam között!" - fejezi be élménybeszámolóját Róbert.

Kődobálás - Zsidó szokás

Egy tradicionális zsidó szokás, az un. "megkövezés" hihetetlen népszerűséggel fúrt utat magának fővárosunk kultúrális arculatába. Rengeteg, magát magyar emberként aposztrofáló civil kollektív tudatalattijából egyszerre tört fel a hamisítatlan, eleddig talán számukra is láthatatlan zsidó vérvonal ősi, korlátokat nem ismerő ereje, minek következtében a két kultúra - az ősi zsidó kultúra, és a hozzá képest zsenge korú, erős identitászavarokkal rendelkező magyar kultúra - genetikai mélységekből feltörő vadházasságát az elmúlt hetek során tucatszor-tucatnyi magyar állampolgár tapasztalhatta meg. Bár a magyarországi zsidóság körében a hagyomány már nem él, a többnyire fiatal, felkészületlen és éretlen magyar gazdatestekben akadálytalanul tört felszínre az ősi zsidó kőhajigáló ösztön, így a testek a tudattól elszakadt kontrollálhatatlan elemi erővel hajthatták végre újra és újra a generációkkal ezelőtt beépített genetikai kód könyörtelen programját.