2006/10/29
Kődobálás - Zsidó szokás
Egy tradicionális zsidó szokás, az un. "megkövezés" hihetetlen népszerűséggel fúrt utat magának fővárosunk kultúrális arculatába. Rengeteg, magát magyar emberként aposztrofáló civil kollektív tudatalattijából egyszerre tört fel a hamisítatlan, eleddig talán számukra is láthatatlan zsidó vérvonal ősi, korlátokat nem ismerő ereje, minek következtében a két kultúra - az ősi zsidó kultúra, és a hozzá képest zsenge korú, erős identitászavarokkal rendelkező magyar kultúra - genetikai mélységekből feltörő vadházasságát az elmúlt hetek során tucatszor-tucatnyi magyar állampolgár tapasztalhatta meg. Bár a magyarországi zsidóság körében a hagyomány már nem él, a többnyire fiatal, felkészületlen és éretlen magyar gazdatestekben akadálytalanul tört felszínre az ősi zsidó kőhajigáló ösztön, így a testek a tudattól elszakadt kontrollálhatatlan elemi erővel hajthatták végre újra és újra a generációkkal ezelőtt beépített genetikai kód könyörtelen programját.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
7 megjegyzés:
Pedig vannak régi magyar gyökerei a kődobálásnak, lásd Toldi.
Brilliáns eszmefuttatás volt, bearanyozta a reggelemet :)
"az ősi zsidó kultúra, és a hozzá képest zsenge korú, erős identitászavarokkal rendelkező magyar kultúra"
Mondd csak, tudod te honnan ered a magyar nép, és hogy meddig nyúlnak vissza a gyökerei? Mert akkor megoszthatnád a történészekkel, mert ők bizony nem tudják! De úgy látszik te olyan bölcs vagy, hogy mindent tudhatsz, hogy ilyen kijelentéseket tehetsz.
Amúgy képzeld ez nem a zsidók találmánya. Már az ősember is dobált köveket... igaz ők mamutra, a zsidók biztos feltalálták az időgépet, és visszamentek pármillió évet az időben, és így lettek a történelem első kőhajigáló népe. Amúgy gratulálok megint "elmés" írásodhoz!
Szebb jövőt!
Eidan
Eiden!
TE ezt komolyan vetted vagy ennyire buta vagy?
1. Mondatod ellentmond a tartalmával, sztem fogalmazd át.
2. Gondolom felfedezted az iróniát írásomban (persze csak bizonyos helyeken).
3. Magát az írást nem vettem komolyan, ahogyan az írót sem.
4. A nevem Eidan, és nem Eiden.
Szebb jövőt!
Eidan
Hé Eiden!
Szebb múltat!
Te névtelen (a helyedben én sem vállalnám a nevem...)!
szerintem csak akkor szólalj fel, ha már megtanultál magyarul! Kezdheted egyből a legelején, betűknél...
Megjegyzés küldése