A probléma oka: édes anyanyelvünk

Egy elismert, független nemzetközi kutatóintézet megdöbbentő felfedezést publikált nemrégiben a "Nyelvek és Emberek" c. tudományos folyóirat hasábjain. A nagy vihart kavart publicisztika kapcsán meginterjúvoltuk prof. Zsilett Imre lingvisztikai szakértőt, hogy tolmácsolja el nekünk, laikusoknak, miben áll a szóbanforgó írás jelentősége, miért gondolják úgy sokan, hogy választ adhat gyakorlatilag nem csak a magyarság, az ország jelenlegi helyzetére, de egész, kudarcokkal teli történelmünkre is világos, érthető magyarázattal szolgálhat.
- Kedves Imre, köszönjük hogy elfogadta a felkérésünket. Kérjük, azok számára akik nem olvasták a tanulmányt, foglalja össze kérem, miről is van szó tulajdonképpen?
- Köszönöm a meghívást! A tanulmány egy közel tíz éves adatgyűjtésen alapuló felmérés eredménye, melyet egy ismert független nemzetközi kutatóintézet publikált nemrégiben tudományos berkekben. Nos, több mint 10.000 magyar emberrel beszélgettek el, mérték fel nyelvi képességeiket, tudásukat, és tették mindezt nem csupán nyelvészek, de pszichológusok, neurolingvisztikusok és több egyéb területen képzett szakember közreműködésével, így - bár maguk sem számítottak erre, de a sokféle tudományos nézőpont közös fókuszpontjában végül olyan felfedezésre tettek szert, amire maguk sem számítottak, ugyanakkor metszően éles, egyértelmű magyarázattal szolgál a magyarság számos múlt- és jelenbéli problémájára.
- Kedves professzor úr, ne csigázzon minket, miben áll eme felfedezés nagysága?
- Nos, előre kell bocsájtanom, hogy a magyar nyelv, édes anyanyelvünk önmagában nem tehető felelőssé a kialakult helyzetért. Mint ahogy egy eszme sem felelős azokért, akik hisznek benne, úgy egy nyelv sem tehető felelőssé azok miatt az emberek miatt, akik beszélik. De hogy kifejtsem a valós problémát, igazi paradoxonokat kell feloldanom, hogy ez sikerül-e, nos, az elsősorban Önökön múlik. A kutatók ugyanis felfedezték, hogy a magyar nyelvet valójában csak egy szűk, mintegy 50-60.000 főből álló kisebbség beszéli!
- Professzor úr, de hiszen tízmillióan élünk itt az országban, ráadásul a határon túli, külföldre szakadt hazánk fiaival együtt ez a szám jóval jelentősebb mértékű lehet!
- Pontosan ez okozza a problémát. Mindenki számára ismert tény ugyanis, hogy a magyar nyelv egyike a legnehezebben tanulható, legbonyolultabb nyelveknek. Csodálatos, árnyalt kifejezéseket tudunk komponálni mondatszerkesztés közben, de éppen ez a fajta komplexitás, és az ebből fakadó hatalmas tanulási nehézség okozza a legnagyobb problémát is: Statisztikailag alátámasztott, független források adatelemzése alapján kiderült ugyanis, hogy a magyar állampolgároknak csak egy elenyésző kisebbsége beszéli a nyelvtani értelemben vett magyar nyelvet.
- Hogy érti ezt professzor úr? Mit beszélnek a többiek?
- Nos, a többiek egy úgynevezett Egyszerűsített Magyart beszélnek. Felmértük, hogy bár az általános iskolai oktatás során szinte minden magyar állampolgár többnyire kielégítő alapfokú nyelvtani, nyelvképzési ismeretekben részesül, a nyelv összetettsége, bonyolultsága miatt azonban ma már bátran kijelenthetjük, naív botorság elvárni nem hogy egy külföldi állampolgártól, de még egy átlagos magyar embertől is, hogy képes akár csak a töredékét is megérteni az alapvető nyelvi szabályoknak, szabályszerűségeknek. Ezért a magyarok túlnyomó része felnőtt korában sem tanul meg rendesen magyarul beszélni. Ez az oka annak, hogy sokan nem köszönnek egymásnak, mert nem tudják, mit, és hogyan kellene mondani, tehát nem illetlenségről van itt szó, mint ahogy kutatóink először vélték magyarországi tapasztalataik során, hanem egyszerűen olyan teher egy átlagos magyar ember számára a nyelvértés, az önkifejezés, hogy nem várhatjuk el tőlük, hogy mindannyian képesek legyenek elsajátítani azt. Nyelvhasználatuk legtöbbször csupán néhány szóra, néhány rigmusra korlátozódik, mint például "monnyonle" - és mivel a kiejtés is tájegységenként eltérő, ez tovább nehezíti a megértést. Egy átlagos magyar szókincse nem haladja meg a 100 szót. A különböző tájegységekről származó szavak közös metszete még ennél is kevesebb, így nyilvánosan tömörülve általában már csak a 16-22 szavas szókincs használata a jellemző, mint például "mocskos zsidók!", "büdös cigányok!", vagy a már említett "monnyonle!". A probléma súlyosságát jellemzi, hogy a belső gondolkodásmód is végtelenül leegyszerűsödik, sok magyar ember mivel nem érti, mit mondanak körülötte - vagy az elhíresült un. őszödi beszédből is csak néhány egyszerűbb mondatot képes felfogni a teljes szövegértés mellőzése mellett - ezért értetlenségét, dühét, vágyait ösztönszintű cselekvések formájában, autók borogatásában, gyújtogatásban, tombolásban tudja csak levezetni. Természetesen nem hogy megfelelő szókincset, helyesírást, de semmiféle elvontabb, vagy éppen összetettebb gondolkodást sem várhatunk el ezektől az emberektől - sajnos, ők mind áldozatok: a csodálatos, de szörnyen bonyolult magyar nyelv csapdájába estek! Sokuknak a magyar ABC megtanulása is olyan nehézségekbe ütközik, hogy csak a jóval primitívebb, leegyszerűsített krikszkrakszokból álló rovásírást képes üggyel-bajjal különböző kisegítő táborokban elsajátítani.
- Mégis professzor úr, mi lenne a megoldás, mit tanácsol?
- Sajnos, azt kell mondjam, a tudós társadalom még nem áll készen a válaszalkotásra, elképzelhető, hogy nincs is. Tisztában vagyok vele, hogy magát a publikációt, illetve ezt az interjút is csupán a magyar lakosság egy elenyészően kis hányada lesz képes megérteni. Bár kollégáim megfigyelték, hogy a saját nyelvüket beszélni képtelen, átlagosan 16-22 szavas szókinccsel rendelkező többség egy elenyészően kis csoportja számára a masírozás, menetelés egyfajta levezető, rekreációs tevékenység, a monoton tevékenységek ösztöneik, indulataik pillanatnyi levezetésére alkalmasak, a tevékenység során általában nem gyújtogatnak, de én félek, hosszú távon ez sem a megfelelő megoldás. Egyszerűbb, érthetőbb nyelvek elsajátításában látok fantáziát, illetve a jelbeszéd nyújthat esetleg még kiaknázatlan lehetőségeket, de hogy mit hoz a jövő, azt senki sem tudhatja biztosan.