2006/10/29

Kődobálás - Zsidó szokás


Egy tradicionális zsidó szokás, az un. "megkövezés" hihetetlen népszerűséggel fúrt utat magának fővárosunk kultúrális arculatába. Rengeteg, magát magyar emberként aposztrofáló civil kollektív tudatalattijából egyszerre tört fel a hamisítatlan, eleddig talán számukra is láthatatlan zsidó vérvonal ősi, korlátokat nem ismerő ereje, minek következtében a két kultúra - az ősi zsidó kultúra, és a hozzá képest zsenge korú, erős identitászavarokkal rendelkező magyar kultúra - genetikai mélységekből feltörő vadházasságát az elmúlt hetek során tucatszor-tucatnyi magyar állampolgár tapasztalhatta meg. Bár a magyarországi zsidóság körében a hagyomány már nem él, a többnyire fiatal, felkészületlen és éretlen magyar gazdatestekben akadálytalanul tört felszínre az ősi zsidó kőhajigáló ösztön, így a testek a tudattól elszakadt kontrollálhatatlan elemi erővel hajthatták végre újra és újra a generációkkal ezelőtt beépített genetikai kód könyörtelen programját.

7 megjegyzés:

udeze írta...

Pedig vannak régi magyar gyökerei a kődobálásnak, lásd Toldi.

Névtelen írta...

Brilliáns eszmefuttatás volt, bearanyozta a reggelemet :)

Névtelen írta...

"az ősi zsidó kultúra, és a hozzá képest zsenge korú, erős identitászavarokkal rendelkező magyar kultúra"

Mondd csak, tudod te honnan ered a magyar nép, és hogy meddig nyúlnak vissza a gyökerei? Mert akkor megoszthatnád a történészekkel, mert ők bizony nem tudják! De úgy látszik te olyan bölcs vagy, hogy mindent tudhatsz, hogy ilyen kijelentéseket tehetsz.

Amúgy képzeld ez nem a zsidók találmánya. Már az ősember is dobált köveket... igaz ők mamutra, a zsidók biztos feltalálták az időgépet, és visszamentek pármillió évet az időben, és így lettek a történelem első kőhajigáló népe. Amúgy gratulálok megint "elmés" írásodhoz!

Szebb jövőt!
Eidan

Névtelen írta...

Eiden!
TE ezt komolyan vetted vagy ennyire buta vagy?

Névtelen írta...

1. Mondatod ellentmond a tartalmával, sztem fogalmazd át.

2. Gondolom felfedezted az iróniát írásomban (persze csak bizonyos helyeken).

3. Magát az írást nem vettem komolyan, ahogyan az írót sem.

4. A nevem Eidan, és nem Eiden.

Szebb jövőt!
Eidan

Névtelen írta...

Hé Eiden!

Szebb múltat!

Névtelen írta...

Te névtelen (a helyedben én sem vállalnám a nevem...)!
szerintem csak akkor szólalj fel, ha már megtanultál magyarul! Kezdheted egyből a legelején, betűknél...